Tuesday 22 June 2010

Early days

A varatlan szules utan, sajnos nem mentek zokkeno mentesen a dolgok. Par oraval a szuletes utan, Lilianat el kellett vinni az ujszulott osztalyra, mert a legzesekor erdekes hangot adott, ami miatt megfigyelesre vittek. Igy nekem nelkule kellett az ejszakat tolteni, ugyanis azt mondtak reggel hozzak majd fel a szuleszetre hozzam. Emlekszem arra az ejszakara, borzalmas volt. A fajdalom a mutet utan es a fajdalom csillapitok kabultsagaban csak arra tudtam gondolni mi lehet a kisbabammal. Alig vartam a reggelt. Az agybol nem tudtam felkelni, es csak par orat aludtam a morfiumnak koszonhetoen. Reggel mikor kerdeztem hogy van Lili, a nover tajekoztatott, hogy ejszaka legzes problemai voltak es ra kellett tenni a lelegeztetore. Azonnal irtam Iannek sms-t. Ian tudta hogy mi tortent, csak nem mondta hogy tudjak pihenni, mert megigerte hogy minden rendben lesz. Amikor eloszor lemehettem hozza a csecsemo osztalyra reggel, tolokocsiban mindketten sirtunk Iannel. Akkor ereztuk azt mennyire szuksegunk van egymas tamogatasara. Nem lehet elmondani azt az erzest amit ereztunk. Imadkoztunk csak hogy minden rendben legyen. Eztan en meg 3 napot toltottem a korhazba es pentek este haza mehettem. De Liliana nem, es borzalmas volt ott hagyni a korhazban, utolag azt kivanom bar maradtam volna, viszont ott borzalmas volt ott lenni. Nem tudom mi lett volna a jobb dontes. Lili kozben kikerult az inkubatorbol es mar csak a szoptatast kellett volna rende raknunk hogy kiengedjek. E kozben en nem bizrtam aludni, es folyamatosan csak aggodtam. Amikor aztan bementem 2 ejszakara a Special Care reszlegbe, ahol azert maradtunk hogy a szoptatast rendbe rakjuk, csak egyre rosszabbul lettem. Sokat sirtam, es hangulatvaltozasok stb. Ami ugye baby blues es teljesen normalis. Viszont nem az en betegsegemmel ami ket eve volt. Ezert az itteni orvosom javasolta hogy kezdjek el gyogyszert szedni. Igy is lett.
Amikor aztan hazaertunk es elmult a stressz, Lili baba nagyon jol volt, Mummy viszont egyre rosszabbul. Sajnos kijott a betegsegem megint, amit bipolaris zavarnak hivnak. Szerencsere es hal istennek a csaladomnak, idoben kaptam seitseget igy viszonylag gyorsan jobban lettem es nem kellett korhazba mennem. Nem tudok eleg halas lenni Iannek, hogy mindezt vegig csinalta velem es segitett. Vegre elvezhetem a nagy aggodalom utan az anyasagot es minden nap egyre boldogabb vagyok ahogy latom, hogy Lili baba fejlodik mosolyog es happy baby.
VEgre ugy erzem megint megvan a kapocs kozte es koztem, ahogy a pociba volt. Mert a csaszar utan es a szeparacio miatt duplan vagtak el a Lelki koldokzsinort es ezt tenyleg csak azt tudja aki ilyen modon szul. Milyen erzes az hogy kiveszik a babadat beloled, es semmi elozmenye nincs. Egyszer csak nem vagy terhes tobbe. De talan a terhes szo nem a legmegfelelobb az en esetembe, mert olyan csodalatos 9 honapom volt hogy nem neveznem soha terhesnek. Bele telt par hetbe, hogy ujra egymasra hangolodjunk, de ugy erzem most mar megvan a harmonia koztunk megint.

No comments:

Post a Comment