Altalaban minden este mikor lerakom csibet aludni, es ulok a kisagy melett csendben figyelve ahogy elalszik (ugyanis mi olyan ugyesek vagyunk hogy magunktol elalszunk:D ) megkerdem igy estenkent magamtol, ma jo anya voltam? Es boldogan zarom azokat a napokat amikor ugy erzem igen. Persze ez buta kerdes, de azt gondolom minden kezdo anyuka megkerdezi magatol legalabb egyszer biztosan. Foleg egy olyan nap utan mikor egesz nap uvoltott a gyerek mert olyan faradt volt peldaul. Azokon a napokon en szemely szerint nem a gyereket okolom, sokkal inkabb magamat, amiert nem ragaszkodtam erosebben a napi rendejehez, es nem altattam vissza miutan 40 perc mulva megebredt. Ezert aztan olyan faradt volt mar 1 ora mulva hogy azert nem tudott elaludni. Viszont az elmult ket napot nem igy toltottuk.....anya turelmesen vissza altatja a kis manocskajat aki elso latasra inkabb ugy tunik jatszani akar, mikor nagy mosollyal fogad ahelyett hogy aludna :) De hat neha a szuloi szigor is kell :)
Ma megkapta a masodik oltasat, a szivem szorul ossze mikor hallom felsirni, nem siras inkabb tudobol jovo uvoltes. Biztos vagyok benne hogy a legtobb anyuka ugyanigy erez. Ezert aztan en nem is merem fogni, ezt a nemes feladatot inkabb Daddyre hagyom. Ilyenkor legszivesebben en is felsirnek szivfajdalmamba....a masik meg hogy utalom a tut. :)
A mindennapok sok tanulassal es mokaval telnek, amikor fent van es ez mar altalaban masfel ora az evessel egyutt, sokat kacagunk, beszelgetunk. Tornazunk, mar hason nagyon jol tartjuk a fejunket. Sot az utobbi napokban egyre tobbszer belekapaszkodunk a nyuszikankba (az alvos nyuszi, neve Thumper....en nem tudom kimondani :p) es meg a cumisuveget is birtokolni akarom kisebb nagyobb sikerrel. A furdest mostmar elvezzuk nagyokat lubickolok, es imadom ha anya hasra rak a kadba....ugy olyan mintha uszikalnek. By the way uszas......nagyon szeretnem elvinni babauszasra...ezt lehet mar emlitettem is...csakhogy olyan buta idopontban van, lehet hogy akkor pont egyetemem van...ki kell deritenem. Mar megvan az uj orarendem, megcsak felteteles mondjuk, de mar adott egy otletet hogy melyik napokra kell majd bolcsi. Mert bizony oktobertol bolcsibe megyek ammm. Szerencsere itt van tolunk 5 percre....es ahogy neztem amikor Daddy itthon lesz nem kell majd vinnem.
Magamrol csak annyit par szoval hogy igyekszem tudatosan elhessegetni a gondolatomat, ha a szuletes es utana levo problemak jutnak eszembe. Probalom mondani magamnak hogy mit szamit mar ugyse lehet valtoztatni. Es ahogy mondani szoktam semmi sem tortenik veletlen. Leginkabb azt esik nehezemre megemeszteni hogy nem tudtam szoptatni. Tudom ez tobbnyire a betegsegem miatt. Es nem en nehetek rola, de eppen ezert sokaig nem ereztem ugy hogy jo anya lennek, ugy ereztem nem adtam meg mindent amit lehet. Most viszont, hogy kezdem megismerni jobban a lanyomat kezdem ugy erezni, hogy az anyatejen kivul sokkal tobbet adhatok neki meghozza szeretet es ez mindennel fontosabb. Olvastam valahol hogy az ember lanya mikor terhes mar szereti a kisbabajat de igazan akkor lesz bele szerelmes mikor megismeri, csak ugy mikor valaki elete szerelmet elkepzeli es aztan talalkozik is vele. Egyszoval igy most mar rajottem hogy az tesz jo anyava, amilyen vagyok, es en ugy erzem jo anya vagyok. Imadom a kis tunderem mindennel jobban, es egesz eletemben azon leszek hogy ovjam, vedelmezzem es mindent megadjak neki.
